A vállalkozásom egyik általam legkedveltebb, legmozgalmasabb és a legtöbb emberi kapcsolatot, sikerélményt és számomra a legfelhőtlenebb szórakozást hozó üzletága az értékesítés.

Megmagyarázom, mit értek felhőtlen szórakozást alatt: amikor sikerül legyőznöm a saját kishitűségemet, a visszautasítástól való félelmeimet és ez azt eredményezi, hogy újabb projektre bukkantam, újabb fontos és értékes információhoz jutottam. Egy olyan  értékesítő számára, aki sok tízmilliós projektekre szakosodott és aki az információból és a felé irányuló bizalomból él ez valami katartikus élmény! Ezt annyiszor tapasztalom meg, ahányszor leteszem a telefont. De nem azért, mert én olyan szuper értékesítő vagyok! Hanem azért, mert meg vagyok győződve arról, hogy minden információ jó lesz valamire! És jó is lesz!

MIÉRT NE?!

Ez az egyik kedvenc (vállrándítással kísért) mondatom valahányszor elbizonytalanodom, azaz vonakodom belevágni valamibe. Álljon itt egy szerdai példa: Aki ismer, tudja, hogy több  megbízó számára végzek marketing szaktanácsadást és piacbővítést. Egy projekt kapcsán egy nagy autóipari beszállító céggel kerültem kapcsolatba talán egy évvel ezelőtt, akik új üzemrész építéséről tájékoztattak és fel is kértek ajánlatadásra.  Az akkori megbízóm nem élt az ajánlattétel lehetőségével. Az akkor említett induló projekt azonban ideális az egyik jelenlegi megbízómnak.  Az ajánlatkérő mamut vállalatnak több gyáregysége van, ezért sok kapcsolattartó neve és elérhetősége szerepelt az egy évvel ezelőtti feljegyzésemben, ami szerdán került a kezembe. Volt közöttük egy név, amit az asszisztensem írt azóta a feljegyzés szélére és nem tudtam vele mit kezdeni. Már félre akartam dobni a cég adatlapját és letettem arról, hogy felhívjam az illetőt, amikor feltettem magamnak kedvenc kérdéseimet sorra egymás után: Miért ne? Mi az akadálya hogy felhívjam? Mit veszítek vele? Legalább kiderül, ha téves szám, már nem is dolgozik ott az illető, vagy bármi efféle. Öt perc múlva mosolyogva tettem le a telefont. (Aki dolgozott már velem egy irodában, az valahogy úgy írná le: “Lecsapja a telefont, fúj egy nagyot, mintha kiengedné a feszültséget, belebokszol a levegőbe: “EZ AZ!” – amitől mindenkinek kiesik a toll a kezéből 🙂 ). Egyszóval a legjobb döntés volt telefonálni! Az odafirkált szám ugyanis egy beszerző száma volt, aki számára a megbízóm az ideális beszállító. Nem telt el két nap azóta, de a megbízóm már ajánlatkérést kapott egy nagy projektre! Szóval kedves értékesítő kollégák legyen az a képernyővédőtökre írva  MIÉRT NE? (Ha van még ilyen – van még ilyen? Meg is nézem…)