Néhány éve lett divat az üzleti kapcsolatépítés. Ezeken az összejöveteleken vállalkozások vezetői ajánlják egymás szolgálatait, termékeit a saját partnereiknek az „aki ad az kap” elvén. Pl. Ha nekem van egy fordító irodám és szóba elegyedek egy munkavédelmi szakemberrel, megkérdezem tőle, van-e olyan partnere, akinek szüksége lehet szakfordítóra, megadná-e a telefonszámát hogy felhívhassam és hivatkozhatom-e rá. Cserében felajánlom neki, hogy beajánlom őt annak a gépgyárnak, amelynek a gépkönyveit rendszeresen fordítom, hátha szükségük van munkavédelmi szakemberre. Pár éve tagja vagyok néhány üzleti kapcsolatépítő szervezetnek ahol tényleg nagy tudású, hiteles, ezért a saját területükön szaktekintélynek számító, kiváló emberekkel találkozom, mégis minden alkalommal lesújt, mennyire képtelenek átlépni saját árnyékukon, ha saját vállalkozásukat kell menedzselni. Fájdalmas látni olyan magasan képzett vállalatvezetőket, akik azért nem sikeresek, mert nem tudják leküzdeni a saját egójukat.
Álljon itt példaként egy hölgy (nevezzük Katalinnak), aki korábban milliárdos projekteket menedzselt, férfiakat megszégyenítő sikereket ért el vezetői pozícióban, és aki saját céget indított, hogy az üzleti tanácsadás terén kamatoztassa tehetségét és egy személyben tanácsadó és értékesítő. Eljött az egyik kapcsolatépítő találkozóra hogy értékesítse saját szolgáltatását, azaz saját magát. A rendezvényre meghívást kapott az ország legnagyobb élelmiszer ipari vállalatának gyárigazgatója is. Mivel az igazgató elmondta, hogy sok új fejlesztés előtt állnak, Katalin buzgón kezdte ecsetelni neki, mivel tudna hozzájárulni azok sikeréhez. Amikor legközelebb összefutottam vele és rákérdeztem, sikerült-e ajánlatot adnia, felháborodva válaszolta: Mit kezdjek én egy gyárigazgatóval, aki csak azt tudja válaszolni hogy nem ő a kompetens? Rettentően megdöbbentem, és ösztönösen buggyant elő belőlem a kérdés: “És megkérdezted, hogy a cégen belül ki volna az illetékes?” Még a kérdésfeltevés is meglepte, zavarában gyorsan annyit mondott hogy majd felhívja, rákérdez és sietve egészen másról kezdett beszélni. Azóta azon gondolkodom, felhívta-e a gyárigazgatót, sikerült-e felvennie az illetékessel, mert attól félek, azóta sem tudja megemészteni, hogy nem ott helyben tudott tárgyalni, ahogyan ő eltervezte. Volt alkalmam egy remek pszichológus irányítása alatt önismereti foglalkozásokon részt venni, ahol gyakran elhangzott egy mondat: “az ember soha nem a másik emberben csalódik, mindig a saját elvárásaiban”. Ha belegondolunk itt is ez történt: Katalin arra készült, hogy üzletet köt vagy legalábbis készít elő és amikor nem ez történt, a csalódottsága akkora volt, hogy megakadályozta abban, hogy tovább lépjen.
Pedig csak el kellett volna kérnie a kompetens személy nevét és elérhetőségeit. Ha Ön is így reagál hasonló helyzetben, ott a helye ősszel induló képzésünkön!
FORTANO – a B2B kapcsolatok szakértője
Mobil: +36 30 56 44 065
E-mail: info@fortano.hu
